Bejegyzéseik a ‘Halfajok’ kategóriához

A következő leírás a pikeoutdoor.blaced.net oldalról lett átvéve! Köszönet a leírásért és a fotókért Mátéh Csabának!

A horgászat, a zsákmányszerzés az ember elemi ösztöne. Mégis mesebeli érzés, mikor a halat elengeded, és látod, hogy fáradtan, de egészségesen int búcsút a hatalmas lapátjával. Ez olyan élmény, amit semmi más nem adhat meg. Lehetőségem volt ezt ismét átélni, ráadásul az eddigi legnagyobb tiszaugi pikkelyesem ajándékozott meg ezzel.

14,5 kilós, 81 centi hosszú, a kerülete 69 centi. Bal oldalán az oldalvonalán hiányzik egy pikkelye, a hátúszóján a sugarak közt van egy luk. Innen a “neve”. Köszöni szépen, jól van. Remélem, pár pontyivadékkal idén is támogatja a holtágat.

Május 5-én ismét lementem a Tóparti Vendégházba, hogy az etetéseket intézzem a 12-ei túrákhoz. Mivel az etetés nem tart sokáig, rengeteg időm volt. Már-már nyárias meleggel párosult az 1004 hPa-os légnyomás. Hogy is fogalmazzak? Nem egy kimondottan jó pontyos időjárás… Nem akartam unatkozni, így a fejembe vettem, hogy fogok pár csalihalat éjszakára. Délután 3-tól kergettem a halakat. Kitty a friss horgászvizsgájával besegített, de így sem jártunk túl nagy sikerrel. Annyira nem, hogy egy ponty-kárász összeívást sikerült megcsípni, és egy dévért vett ki Kitty. Csalihalam tehát nem volt. Akkor váltsunk! Úgyis van nálam bojli, pop-up, dip, booster, minden, mi szem-szájnak ingere, miért ne használnám? Az időmbe belefér. Így is lett.

A botok nem akartak elsülni, csak egy ejtésem volt, amit egy amur produkált beleúszással a mellettem lévő friss nádat hangosan “zabálva”. Mivel a túrázók etetéseit sose birizgálom, meg se fordult a fejemben, hogy horgásszak rá. Az este a továbbiakban unalmasan telt. Éjfél körül telefonált Julcsi, és kérdezte, mi újság az ugi halakkal. Mondtam, köszönik, jól vannak, ugrálnak, de nem esznek. Nem kell nekik a golyó semmilyen magasságban, se a süllyedő, se a könnyített, se a rövid, se a magas pop-up, se a bolt rig, se a line aligner, se a stiff rig. Na, ziget nem próbáltam. Nem veszik fel a banánt, de még a scopexet se. A szereléket dobtam, hogy a végszereléket és a csalikat gyorsabban végigpróbálhassam.

Julcsi sem lepődött meg ezen, és felvilágosított, hogy a Hernádon a srácok túl vannak az első 108 centis harcsán. Gondoltam. Na de mit csináljak, ha egyszer nincs csalim harcsázni? Még egy darabig küszködtem, hogy ébren maradjak, de hajnal 3 körül feladtam, kivettem a botokat, és befeküdtem a sátorba. Fél 10 körül már folyt rólam a víz a sátorban, úgyhogy kikászálódtam. Kávézás után Kittyvel elmentünk a horgászboltba csontiért. Vettem egy új úszót is magamnak. De milyen jól tettem! 3-4 óra környékétől megint csak kergetni kezdtük a csalihalakat. Betévedt egy dévér és egy kárász, de akkorák, hogy a kárász még csukázni is kicsi lett volna nekem. A dévér meg nem locsog reggelig… Szó mi szó, rendesen a törpék közé vágtam. 3 macska 2 napig ette, de a nagy része így is megmaradt, hogy elássa Attila, a házigazda.

Ennyit az élő csaliról. De legalább mozgalmas volt a délután. Estére úgy terveztem, a bojlist behúzom. Így nem kell a PVA sem. Epressel csaliztam. De mi legyen a másik boton? Sőt, milyen módszer legyen? Arra jutottam, ha már van új úszóm, patronom, éjszaka meg még látom is, a nagy szerelmem, az úszózást választom. Legalább még több csalit kipróbálhatok. Olyan nincs, hogy nem lehet halat fogni, meg kell találni az időjáráshoz és a halak kapókedvéhez illő csalit és módszert.

Tiszaugon még sosem betliztem, most sem akartam nemes hal nélkül megúszni a pecát. Úgyhogy fél liter kávéval kiültem a stégre. Háromnegyed 10 körül végre eleredt az eső. Már nagyon vártam, hogy frissüljön a levegő és a víz. Közben a légnyomás is visszakúszott 1008-ra. Próbálgattam a csalikat, csalikombinációkat. Miután egy-egy törpe elhúzta a kisebb csalikat, durvulni kezdtem. Olyannyira, hogy már felkerült a pelletkarikára 3 szem pálinkás kukorica, 1 technopufival kikönnyítve.
Ez a csali akár egy hajszálelőkés fenekezőn is elférne Szóval tényleg bumszli csali. Ezzel már nem bírtak, de azért még táncoltatták az úszót. Így került fel 2 szem tigrismogyoró. Na, ezt már nem bántották.  Ezzel már kibírtam majdnem egy órán keresztül kapás nélkül.

Aztán hajnal fél 4 után 1-2 perccel elmerült az úszóm, tipikus pontykapás volt. A meglepetés csak ekkor ért. A horog és a jelző ólom között nagyjából 35-40 centi lehetett, és az etetés kellős közepén feküdt a csalim. Ez a hal viszont már az akasztás pillanatában megmutatta, hogy nem a szokásos 4-5 kiló körüli. Olyan gyors volt az első kirohanása, hogy a zsinórkiakasztó gumit nem volt időm levenni a dobról, azonnal eltépte. Fffffúúúúúúú, mint a mozdony, úgy ment… “Fogj halat!” – csendült a fülembe Julcsi utolsó mondata a telefonban. Lehet ilyen kérést nem teljesíteni? Kell a kép, még ha úsznom is kell a halért. Fölösleges lenne csónakázni, mert egy ekkora hal messzire elvihetne, és közben senki nem vigyázna a bojlisra. Gyorsan végiggondoltam, merre tudom kihozni a halat a merítőig. Megvan, már tudom. Na akkor rajta. Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Mikor megérezte a parti sekély vizet, elemi erővel, rombolóként nekiiramodott. Mégis kelleni fog a csónak? Miközben folyamatosan tartottam a hallal a kontaktust, beugrottam a csónakba. Sőt, a hátulját már menet közben el is oldottam. Próbáljuk meg a csónak végéből a mutatványt, hátha megadja magát.

Vicces volt jobbal tartani a botot, ballal meg megfelelő helyre igazgatni a merítőszákot, de sikerült. Sőt, a ponty is kijjebb jött, de akárhogy emeltem a finom pálcával, még mindig nem láttam a világítópatronom a víz felett. Pedig 20-25 perc eltelt már. Újra magamhoz kényszerítettem. Itt az alkalom, megmerítem. A szákot kitoltam, és a halat igyekeztem fölé irányítani. Már-már sikerült, de megint meglódult. Nem gondoltam, hogy még negyed órás csata vár ránk. A szákot gyorsan visszahúztam, és igyekeztem a halnak ellen tartani, hogy ne mehessen a baloldali nádasba. Sikerült, de elindult a csónak felé. Túl gyorsan közeledett, ezért dübörögni kezdtem, hogy ne törjön alá, nehogy a zsinórt elvágja valami. A csónakot kikerülte, és elindult a behúzott bojlisom felé. Bár volt zsinórsüllyesztő, nem engedtem neki, nehogy mégis összeszedje a szereléket. Elindult a nyílt víz felé. Itt az én időm. “Fogj halat!” “Kell a kép.” Csak ezek jártak a fejemben, hát engedtem a halamnak.

Ha már úgyis nyílt víz felé megy, hadd menjen, nyitottam a féken. Húzott is pár métert. Innentől kezdve már csak ujjal fogtam a dobra, ha kellett. Volt még néhány kirohanása, de egyre gyengébbek, egyre rövidebbek voltak ezek. Aztán eljött az idő, megadta magát, engedte, hogy a szák fölé húzzam és a szákot megemeljem. Hétszer tört ki, mire annyira kifáradt, hogy szákolhattam. Még a szákban kivettem a szája széléből a horgot, de mikor a csónak végében meg akartam emelni, akkor döbbentem csak rá, hogy ez bizony bőven 10 kiló fölötti, de a 20-tól azért messze van. Az időben nem vagyok biztos, nem arra figyeltem Fél 4 után 1-2 perccel kapott, és mikor matracra tettem, már negyed 5 volt.
Bal oldalán az oldalvonalán hiányzik egy pikkelye, a hátúszóján a sugarak közt van egy luk. Innen a “neve”. Jöhet a mérés. 81 centi hosszú, a kerülete 69 centi. Ennyi elég is lesz, a súlyát majd megnézzük reggel. Lefertőtlenítettem, ahol bármi nem odaillőt láttam, és visszatettem a vízbe a mérlegelésig.

A hosszú csata után, álmosan, fáradtan nem lett volna kedvem még egy ilyenhez, úgyhogy inkább kivettem a bojlist, és leültem a székembe. Vártam a hajnalt, mint a messiást. Segítség kellett a fényképezéshez és a mérlegeléshez. Mikor felébredtek a háziak, megkértem őket, hogy segítsenek. Kriszti előkészítette a mérleget, Attila vállalta a fényképezést, Kitty pedig nekem segített a halnál.

Jó, ha az utánpótlás is besegít. Kitty úgy locsolta amit kellett, mintha minden nap ezt csinálná. Ügyes voltál, és még egyszer köszönöm a segítséget!!!

Először mérlegeltünk. Bruttó 15,7 kiló volt. Majd ha elengedjük, lemérjük a mérőszákot is. Az lesz vagy 1-1,5 kiló minuszban. Fényképezés után pedig jöhetett a könnyes búcsú. Bemásztam a csónakba, és a mérlegelővel elmentem a csónak végébe. A feje felől lehúztam a zippzárt, és hintáztatni kezdtem, hadd menjen friss víz a kopoltyúja alá. 4. vagy 5. hintánál megcsúszott előre, és kibújt a motyóból. Megijesztett, mert dőlni kezdett a bal oldalára. Gyorsan alá nyúltam, hogy megtartsam. Még egy hinta, és megérezte, szabad az út, mehet. Ettől magához tért. A kéttenyérnyi hajtóművel intett egy jó fröcskölőst, és eltűnt a mélyben. Hihetetlen jó érzés volt. Már csak egyetlen dolog volt hátra: lemérni a szákot. 1,2 kiló volt, így a pikkelyhiányos, lukas hátúszójú ponty nettó súlya 14,5 kiló.
Köszönöm komám, jó csata volt, méltó ellenelei voltunk egymásnak! Remélem, néhány pontyivadékkal megajándékozod a holtágat, és alkalomadtán beugorhatnál hozzám néhány fénykép erejéig!

A 4 naposra tervezett hosszú hétvégénket, már jó ideje terveztük. Rákészültünk feleségemmel, akit már egy éve szintén megfertőztem a horgászat ízével,és az idén ő is megkapta az éves jegyet. Otthon már egy ideje előkészítettük az etetésre és csalizásra szánt magokat, hogy a helyszínen már csak a lógatás maradjon.

A pénteki érkezést egy könnyű kis etetéssel zártuk,a másnap hajnali jó fogás reményében. Szombaton 5-kor kezdtük a hajszát a halak után,és 8-ra már tripla eredménynél jártam, az időközben feltámadt szél miatt úgy gondoltam nem sok eredmény vár már rám, de tévedtem, még három jött volt közte méreten aluli és méreten felüli is,persze a szabályoknak megfelelően vissza lettek engedve. A késő esti horgászat nem hozott sikert.

Vasárnap már a hajnali kelés sem segített,a szél is nagyon fúj, ismét remények nélkül dobtam be a horgokat, de 10 körül megtört a jég és elkezdtek óránként jönni a 2-4kg közti halacskák,4 db tudhattunk magunkénak. Hétfőn újabb reményteli nap várt ránk kis etetés majd hosszú várakozás,egész délelőtt semmi majd délután a semmiből újabb 2 pontyocska jelentkezett a sárga,lebegő magokra. Eljött az utolsó este, és mivel az előző horgászatomról maradt nálam pár szem bojli, így úgy döntöttem szerencsét próbálok velük. Készítettem egy hóember végszereléket és az etetésünktől kicsit odébb elhelyeztem . majd a maradék pár szem bojlit köré szórtam. Besötétedett míg a nádas mellett a kárászokkal és törpékkel hadakoztam, meg egy kis harcos ponttyal, a 13-al.

Miután a kis harcost visszaengedtem, már kilenc óra volt. A holtág esti csendjét egyszer csak egy húzós kapás hangja törte meg, felkaptam a botot és éreztem, hogy nem mindennapi hallal van dolgom, mivel az orsóról még mindig vitte a zsinórt így szorítottam rajta egy kicsit, mire ő irányt váltott és egyenesen a mellettem lévő rozoga stég alá húzta be magát a zsinórommal együtt. Irány a csónak, fél kezemben a bottal, végén a szabadulni vágyó hallal, másik kezemmel a csónakot elkötni, majd félkezes evezéssel odavergődni a rozoga stég mellé. Amint túlértem a stégen , sikerült kiszabadítanom a zsinórt a stég ahol, szerencsére a hallal együtt. Végre megláttam! Ezután még háromszor kitört mire sikerült megszákolni. Kieveztem a partra majd miután megszabadítottam a horogtól, eljött a mérlegelés ideje, a kínai olcsó mutatóssal, ami 20,50-et mutatott, nem hittem el amit látok így gyorsan elővettük a digitális mérleget, ami 20,45-öt mutatott. Tényleg 20+ -os , és a 13+1-ik fogásunk a hétvégén. Még egyszer jól megnéztem ezt a hibátlan példányt, majd visszaengedtük élőhelyére, hogy nőljön még és másnak is okozzon az enyémhez hasonló élményt.

Üdv.:
Baji Károly

[Megtekintés PicLens-el]

Kedves Horgászok!

A holtágba  vasárnap,  hétfő és keddi napokon telepítés volt, illetve lesz több szakaszba! A telepítés során várhatóan 20-40 mázsa között lesz keszeg és ponty telepítve! A telepítés miatt 2012.04.03 0.00 órától (kedd) egészen 2012.04.05 24.00 (csütörtök) éjszakáig HORGÁSZATI TILALOM van érvényben!

A telepítés során 3 nyaras pontyok, és keszegek lesznek telepítve. A pontos mennyiségről a telepítés után tudok információt adni!

Kérek minden, horgásztársat, hogy tartsa be a horgászati tilalmat, illetve hívja fel ismerős horgász társait is a tilalom idejére!

Köszönettel: Király Ferenc

Idén harmadszorra sikerült ellátogatnom Ugra. Első alkalommal ugyan még bőven a jég uralkodott a vízen, de már látszott hogy hamarosan engedni fog a tavasz közeledtének a vasmarkú kemény tél. Ilyen hosszas kihagyás után még peca nélkül is jó néhány órát a friss levegőn erőlködő, napfénybe sétálgatni a vízparton. A horgász gondolatai, az előző évek eseményein horgászélményein,  barátokkal itt eltöltött mulatságain jár, és óhatatlanul mosolyt csal az arcára. Terveket álmokat sző az elkövetkező remélhetőleg szép és élménydús horgászidényről.

Március 3-át követően a maradék jég el tűnésével 15-én éves engedély vásárlást követően néhány órás bemelegítő peca vette kezdetét. Nem készültem semmi különlegessel, hiszen abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán táplálkoznak már a halak, pláne a legsekélyebb részeken. Azért készítettem egy laza darás, apró magvas,  csemegekukoricás etetést,  csontival megtuningolva a parttól kb. 8-10 méterre az általam vélt „egykori” tökmező szélére. Mindezt match bottal igyekeztem meghorgászni,  valamint az etetéstől jóval távolabb fenekező készséggel eredményes lenni. Az első 20-25 perc még a fránya törpeharcsák érdeklődését sem váltotta ki a csonti csokorra. Aztán hamarjában mégis elmerült az úszó, bevágást követően a csekély ellenállás, valamint a heves remegő botvég sejtette, hogy nem kívánatos módon törpe uraság küzd a horgon. Így is lett. Ez a mozdulatsor még jó néhányszor megismétlődött mire az egyik úszómerülést követő bevágásnál megállt a könnyű kis bot a kezembe. A küzdelem nem volt nagy a kis 33 cm tükrös két kisebb kört követően a szakba landolt . Szegény annyira meg volt lepődve, hogy sem a horogszabadítás sem a fotózás alatt egyet sem rúgott. (lehet, hogy élvezte a víznél jóval melegebb levegőt). Azonban hamar visszakerült a majdhogynem jeges éltető elemébe. Végig gondolván nem is kellett sokat várni csupán másfél óra és megvan az év első hala. A nap további részében csupán a szűnni nem akaró törpe kapások „szórakoztattak”. Hamar eljött a délután ezért indultam haza.

A 15-i idénynyitó peca után szinte azonnal megfogalmazódott bennem egy újabb de immáron 2 naposra tervezett túra gondolata. Pál barátommal 24-25-én kerítettünk sort a pecára. Ő  ugyan még nem járt a mi csodálatos holtágunkon azonban nem jelentett túl nagy gondot befűtése, hiszen van egy „zsák” élménybeszámolóm,  valamint képem az itten pecákról. Gyakorlatilag rögtön igent mondott. A két nap alatt szerettünk volna nagy hangsúlyt fektetni a harcsázásra annak ellenére is hogy pár nappal Máthé Csabiék nem szolgáltak túl jó hírekkel ami őkelméket illeti. Továbbá fejfájást okozott a megfelelő csalihalak beszerzése mivel az már sajnos lassan köztudott hogy nagyon nehéz mostanság a csalinak valót megfogni. Végül Nyárlőrincen sikerült néhány életképes horog érett fehér halat beszereznünk. Érkezésünk kora hajnalra nap felkelte előttre tehető. Ekkor még szinte a levegő sem rezdült az évszaknak megfelelő kép fogadott bennünket. Ami viszont ez után következett az enyhén szólva sem volt kellemes. Már-már orkán erejű szél kezdett tombolni ami szinte a Balatonnál megszokott méretű hullámokra korbácsolta a vizet egy egy lökés alkalmával. Ez kb tönkre is tette az aznapi pecánkat. A hullámok miatt nem láttuk merre mozog túr a hal így gyakorlatilag a jószerencsénkbe bízva kezdtük az etetéseinket meghorgászni. Sajnos kevés sikerrel törpe törpe törpe.

Az éjszakát is a parton töltöttük ám mind hiába ugyan halottunk néhány tiszta harcsa rablást csalijaink épségben várták a hajnalt. Fáradtan fázósan és némiképp csüggedten vágtunk neki az újabb napnak. Barátom meg is jegyezte ez nem az amiről beszéltem és hogy nem szerelmesedett bele a vízbe, erre csak lesütött szemmel és elismerően bólogattam. Viszont a nap első sugarai némiképp meleget és ami még ennél is fontosabb sima vízfelületet  hoztak nekünk.

A most látott halmozgások alapján hamar rájöttem nem a legjobb helyen kerestük a halakat. Hamarjában új etetést csináltunk és új reményekkel  vártuk a kapást ami néhány órán belül meg is érkezett a balos botomra amit barátom erőteljes bevágása követett mindezek ellenére néhány másodpercen belül megkönnyebbült szereléket tekert ki. Ez tovább rombolta amúgy is megtépázott  önbecsülésünket. Az egyetlen pozitívum, hogy végre jó helyen keresgélünk. Néhány óra elteltével az időjárás kezdte ismét barátságtalan arcát mutatni, így hát hamar a pakolás mellett tettük le a voksunkat. Javában pakolásztunk mikor a korábbi helyről újabb kapás érkezett igen látványosan a bot úgy indult a vízbe mintha muszáj lenne. Pali kapta el a nyél végét és mire felállt és kiegyenesedett a bottal már nyomta is át a kezembe a botot. E rövidke koncentráció hiány elég is volt neki hogy a másik szereléket is maga köré tekerje ami viszont gyönyörűen le volt akadva így a ponty fél úton a víz tetején próbált szabadulni. Míg nem sikerült felszakítani és szák fölé terelni a ha méretre nem is mintázatát tekintve igencsak szép „spanyol” pontyot. Fotózás után mehetett vissza lakhelyére, hiszen egy ilyen gyönyörű példánynak a hamarosan ívó halak közt a helye. Ezután a hazaút következett ami vegyes érzelmekkel volt teli. De hiszen a tavaszi peca ilyen kiszámíthatatlan

lehet nagyon eredményes és olykor-olykor szerényebb is mint ez a mostani ám ez a gyönyörűség kárpótol minden szeles percért.

Ja és hamarosan újra támadunk:-)

Hosszú hideg tél után, végre megérkezett a jó idő, sokan elindultak horgászni, ezt a fórumon is lehetett olvasni, szóval kimondhatjuk, megjött a tavasz, mehetünk horgászni!

Sajnos nekem nem indult jól, hiszen a méhek és a tanulás mellett elég kevés időm volt horgászni, sőt szinte semennyi. De végre eljött március 25.-e. 3 an indultunk neki a Holtágnak, jött keresztapukám, az Ő fia, és én. Sajnos az óraátállítás szépen bekavart nekünk is, így 11 órára értünk ki, ahogy a csónakba pakolásztunk már ugrásokat láttunk, kis motor és az aksi jó szolgálatot tett, így gyorsan a helyre, ősszel megismert „titkos gazba” értünk, de mivel még nem nőt ki az „anyag” így nem tudtuk hova kell állni, így sikerül a csónakkal megzavarni a halakat, rengeteg túrás, örvény volt a helyen. Csónakból senki se horgászott partról nagyon sokan, jó idő volt, majdhogynem már nyár. barátom 6 méteres spiccbotra szerelt, amivel keszegezni próbált volna, de a törpeharcsák… Én egy úszósat szereltem fel, már mélységmérés közben üres horoggal! Törpeharcsát sikerült fognom, már itt gondoltam nem lesz ez így jó, sokan írtátok, hogy nagyon eszik a törpe, de ennyire??? Illetve elkészítettem egy fenekezőt, 25-ös főzsínorral, 22es előkével, kis horgokkal, semmi extra! Barátomnak sikerül vagy 40 darab törpét fognia, pedig a tápos etetésről gyorsan lemondtuk, nekem is sikerült vagy 15 darabot fognom, de közben bejelentkezett a fenekezőm is, pár perces küzdelem után, sikerült megfognom első 2012es pontyom, egy 33 centis kis tükrös képében! Közben pedig nagyon élt a víz, amerre csak néztünk, ugráltak a halat, mozgott a sneci, csak a keszegek nem mutatták meg magukat, barátom csalódására. Ő közben pergetni is próbált, sikertelenül. Majd egy kicsit pihenvén, csónakáztunk egyet, megpróbáltunk volna egy sekélyebb sásos helyett, de nagy volt a szél, így visszafordultunk, elindultunk a mélyebb rész felé, itt is egy sást vettünk célba, mikor oda értünk jeleztek a halak, hogy itt vannak, csak sajnos olyan kemény volt az ajzat, hogy nem bírtuk leszúrni a karókat, pedig próbálkoztunk bőszen. Nem maradt más, mint vissza az eredeti helyre, annyi különbséggel, hogy én kerültem baloldalra, barátom pedig a jobbra. Ez a részemről telitalálat volt! Mivel nem volt kedvem úszózni, és a fenekezővel jobban elértem a szélét a „gaznak” illetve a sásnak, így a másik botomat is fenekezőre szereltem át.

Gyorsan mind 2 botom-beélesítettem, aztán elkezdtem csúzlival lőni a helyeket, csemegekukoricával, és főt takarmány kukoricával, jó 30 percig semmi, próbáltam arrébb- arrébb dobni a szereléseket, néha raktam a kosárba egy kis anyagot, de az kár volt, mert elindultak a törpék, fogtam 2-3 „combosabb” példányt. Majd 1-1 szem keményebb kukoricára váltottam, meg is jött az első délutáni ponty, egy szép tőponty formájában, majd szünet, és egy kis csúzlizás után, megjött a következő ponty, nem túl nagy tükrös formájában. Majd az eddig „néma” botomon is kapásom volt, mikor bevágtam a halacska kiugrott a vízből, egy szép egészséges 31centis kis tőponty volt a tettes, gyorsan vissza is engedtem, miközben ezt hajtottam végre, a másik botomon ki spanolos kapás jelentkezett, a fék nem volt behúzva ez volt a szerencsém, egy szép 2-es tőponty érkezett. Barátom mondta még egyszer dobjam vissza a botom, közben Ő is fenekezőre szerelt, 18as főzsínorral, sajnos egy kapása volt csak, de a kis horogról meglépett a bajszos. ÉN viszont belenyúltam, a „fél órára” bedobott botom újból elsült, beengedés után nem gondoltam jobb halra, de sikerült a nap legnagyobb pontyát megfognom, szintén egy tőponty formájában.

Nagy szerencsém volt ezzel az évkezdéssel, 7 kapásom volt abból 6 pontyot sikerült fognom, nah meg a temérdek törpe amit ketten fogtunk barátommal, meglepő számomra hogy nem szakadtam be egy sem tépett meg, hiába nah nem erősek még a komák, de minden fárasztásnál éreztem,hogy „ a gaz” itt van, és reméljük fel is fog nőni! Nagyon élveztem a horgászatot, de szerintem aznap mindenki, sok helyen fárasztottak pontyokat, láttunk egy családi fárasztást is. Nagymama bevágott, nagypapa fárasztott, de sajnos nagy volt az erőltetés, így lemaradt a hal. Keresztapukámnak is volt pontykapás a sekélyben, de az gyorsan bemenekült a nádba. egésznap ugráltak a halak, élt a víz, mozgott a növényzet! Tényleg szép tavasz elé nézhetünk idén!

A halakról nem sikerült rendes képeket csinálni, a végén próbáltam a zsákmányról egyet készíteni, de a sötétben telefonnal nem lett az igazi, mielőtt jönnének a kérdése, és előbújna a magyar ember belőlünk, egy pontyot hoztam el, a többi a sekély helyen vissza lett telepítve, remélem nyáron a 2 szép tőponttyal sikerül találkoznom még! Soha rosszabb év kezdetett! J

Horgásztársi üdvözlettel,

Dexter