Az én horgász módszerem

Most, hogy még mindig nem akar jó idő lenni, Tiszaug is vissza fagyot, így hát kicsit bemutatom, vagy is inkább, elmesélem miért is választottam a nádi horgászatot! A honlapot olvasva, azt tapasztalom, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki ezt a „szakmát” űzi. nem foglak titeket untatni, hogy most az ólom hány centire van a horogtól, milyen horgot használok, meg ilyenek, talán a következő részben, most arra kaptok választ miért is ez az én módszerem! De persze ha erre vagytok kíváncsiak, akkor kérdezzetek csak, szívesen válaszolok!
Ugye a törpeharcsa számlálós horgászattal kezdtem, majd jött a spicc botos horgászat, majd az utóbbi pár évben, amit ellestem a keresztapukámtól, és kereszttestvéremtől, a nádi horgászat. Ehhez nem kell szász ezreket költeni a felszerelésre, csalinak ott a jó öreg kukorica, amit mezőgazdaságban dolgozó rokonaimtól ingyen be tudok szerezni. Így hát adott a dolog, de miért is ez, hát leírom, és mit gondolok erről a horgászatról!
Mikor a csónakba ülsz, kimész a vízre és figyeled a nádat, a sást, minden mozdulást. Utána kiválasztod a számodra szimpatikus helyeket, kitakarítod, szépen a betört nádakat eltávolítod a friss hajtásokat amurra gondolva lehajtod a vízre, majd nem vödör számra, hanem szépen pár marékkal megetetted a helyet, és így tovább a többivel, majd ez még megismételve. Utána jön a szerelék összeállítása, majd már mikor úgy érzed itt az idő a horgászat. Halkan kicsiket húzva az evezővel odalopakodsz, hangtalanul leszúrok a karókat, amivel rögzíted a csónakot, majd beállítód az eresztéket, szinte milliméterenként. Majd felcsalizol, és jöhet a dobás, mikor más huszadszor is kihúzód a szerelést, mert még mindig nem a nádszál mellé érkezett. Ez megismételni a másik bottal, majd várni. a várakozás, sokan gondoljátok, unalmas lehet, hát nem, ahogyan figyeled a természetet, a kis madarak repkedését, nádszálról, nádszálra, békák beszélgetését. Majd hirtelen feltűnik egy buborék, majd még egy, elindul a túrás, szépen egyenesen az úszód fellé, már szinte látod a vízben, hogy a hal éppen beszívja a csalid, majd megrezdül az úszó, kiemelkedik és indul oldal irányba! Nah ne mondja nekem senki, hogy ennél nagyobb élmény van! Aztán rajtad múlik megfogod-e a halat, rengeteg tényező szól ellened.

A saját tapasztalataim alapján néhány: 10 ből 9 hal a nádba indul, esetleg át a csónak alatt, de ha már ott van, rá tekeri magát a karóra, ami pont akkor úgy van leszúrva, hogy egy kézzel nem tudod felhúzni, és akkor a többi nádfalról, hínárról nem is beszéltem. Egy nádba megiramodó hal, szerintem még nagyobb erővel küzd, főleg sekély 50 centis vízben. És ekkor aztán még a 30-as damil is szakad, vagy törik a horog. Esélyünk kevesebb halat fogni, de akkor is ennél jobb horgász módszer nincs! Ennyi élményt nem hiszem, hogy más horgász módszerrel be lehet gyűjteni, na jó talán a pergetés még. A nádi horgászatban szó szerint mindent te csinálsz, és készítesz elő. Ezért örülök én egy ilyenkor fogott, 20 centis kárásznak 30 centis pontynak is!

Első élményem ezzel a módszerrel kapcsolatban az volt, hogy egy amurt sikerült akasztanom, 0 tapasztalattal, és hal kiugrott bevágás után a vízből, kezdésnek ennél több nem igazán kell!  Az utóbbi időben éjszakáként is horgásztam partról, a botok mellett aludva, igen ám, de hiába vagyok ott a kapást nem vettem sokszor észre, erre ajánlották a nyeletőfékes orsókat, illtetve hogy nyissam ki a féket. Nah erről megosztok egy történetet még, éjszaka szokás szerint éjfél körül elnyomott az álom, elhelyezkedtem a nyugágyban aludathattam 2-3 órát, mikor arra ébredtem, hogy egyik botom kispannolva a másik beengedve. Így mit tehet az ember, a beengedettnek bevágtam, de semmi se volt kitekertem, erre közben hallom, hogy a másik botom fékje megindul, nah több se kellett, megpróbáltam felvenni a harcot a hallal, csónakba szálltam.  Elindultam a hal után a 3 . szomszéd karójáig vezette a damil, ott visszafordult, majd szépen az én karómig vissza, amire rá volt tekeredve, azt kiszabadítva hirtelen megkönnyebbült a bot. Igen a szerelés már a parton volt, a másik botra rá tekeredve. lehet nem fogtam semmit, de a szívem sokáig a torkomban dobogott, ez is olyan élmény, amit nem felejtek soha, lehet megmosolyogni való történet, de akkor is az enyém. Hány meg hány ilyen van még…:-)

Mint tudjátok én a patkó kb közepén horgászom a vízen, ugye a holtág patkó alakú. Így nem sok lehetőségem van, a mély víz felé majd 2 kilométert kellene fel-alá járkálnom, pl a töklevelet, én csak képről és autóból láttam. Ott és a falusi szakaszon lehet én is sikeresebb lennék, de sajnos itt megint jön a pénz kérdése, motor a csónakra, illetve aksira…Biztos sokkal több szép hal van a töklevélbe, de nekem nem tudom, mikor adatik meg ott horgászni! Engem nem vonz a bojlis horgászat, behordani a csalit akár 100 méterig, majd várni, hogy megszólaljon a „vinnyogó kapásjelző” nah nem, saját véleményem szerint az a természetbe nem való, nekem lerombolja a természetességet, amiért ki járok horgászni, és én nem tudok a bot mellett feküdni napokig és várni. Eszemben sincs megbántani a bojlis horgászokat, de én valahogy nem találom ennek a módszernek a szépségét. Én maradok a jó öreg feltolós úszós módszernél.  De szívesen várok mindenkit, aki ott lent a sekély vízben megmutatja, hogyan kell nagy halat fogni, szerintem ez nagyobb kihívás, mint fent a mélyvízben tanítani meg engem nagy halat fogni! 🙂
Lassan itt a tavasz, reméljük, hogy a vízszint is emelkedni fog, így hát görbüljön!
Közben az írás befejezése után jött a jó hír, megfogtam életem első pergetet halát, egy nagyon szép csuka formájában, de mivel nem Tiszaugon, így többet nem árulok el róla! Remélem, ez még belefér Feri! Nagy az öröm!
Folytatása következik…!
Horgásztársi üdvözlettel,
Dexter