Csak egy egyszerű horgászat

Jó ideje, több mint egy hónapja nem voltam már horgászni Tiszaugon, így kapóra jött pár barátom ötlete, hogy mi lenne, ha lemennénk egy éjszakára, közben meg végig eveznénk a Holtágat, esetleg az élő Tiszát.

Így hát pénteken nagy nehezen elindultunk. Mivel egy kis kocsival vágtunk neki az útnak, így a horgász cuccomat nagyon le kellett csökkenteni, 2 bot egy táska, meg egy kis kukorica, semmi több. A többit megoldóm abból, amit találok, és a szállásunk is a jól ismert helyen volt, szal volt pár dolog a talonba. De jó ideje nem hallottam, hogy valaki is fogott halat a Holtágon, se a fórumon se máshol.  Kiérés után barátaim elmentek kenuzni, én maradtam. Célom az volt, hogy végre süllőt fogjak, minden évben jön 1,  idén még nem érkezett meg, ezért bíztam benne, hogy majd most! Ezért is álltam neki gyorsan a kishalakat kergetni, egy órám volt rá… De előtte gyorsan bevittem az etetésre egy fűzött szerelést, hátha…De vissza a kis halakhoz, szűk egy óra alatt fogtam 10 darab snecit, ez volt a kitűzött mennyiség éjszakára. Gyorsan újabb fűzöttes szerelést csináltam majd, azt is bevittem, mert láttam jó mozgást, túrást az etetésen.

Majd 2 „talált” botot rablózóra szereltem. Közben megjöttek a haverok a kenuval, így kezdődhetett az esti sütögetés, semmittevés.  ÉN gyorsan kihúztam a 2 pontyos szerelést, majd a 2 rablózó az etetés 1-1 oldalára landolt.  Aztán Felmentem a többiekhez, borozgatunk, sütögettünk, majd 8 körül lementem a botokhoz. Egyik rablós elsült, valami beengedte, majd mikor mentem a bothoz, már indult is a kapásjelző, erre értem oda. Bevágtam ült is rendesen. Nem éreztem nagy húzást, reménykedtem, hogy a várva várt süllő jön, hát nem, egy kisebb bő kilós balint sikerült megszákolnom. Fel is mentem vele bemutatni a többieknek, meg gyors, most kivételesen rendes kép, mivel láttam, hogy a horgot esélytelen leszek kiszabadítani, így elharaptam a damilt. Levittem a kis torkos rablót, de mire leértem elindult a másik bot is, pont a fék hangra értem le. Bevágásnál erős húzást éreztem, szépen húzott a hal. Reménykedtem…aztán be ment a nádba, gyorsan csónakba, de elég volt belökni a csónakot már láttam is a halat, ott fröcskölt a nádra tekeredve J.  Gyorsan megszákoltam, sajnos nem a várva várt hal jött hanem egy közel 60 centis balin koma J. Nagy volt az öröm, újabb kép, srácok megakarták enni, mondom nagyon szálkás, vissza akartam engedni a halacskát, de sajnos a horog nagyon mélyre akadt, és elkezdett csúnyán folyni a vér a kómából…nem tudtam mit tegyek, a 30 centis előkéből kb 5 centi nem volt a szájába. Így hát gyorsan megpucoltam… Remélem, nem kapok érte támadást. Éjfélre elfogyott az összes élő kishalam:-)

Volt még egy jobb kapás, beengedés, de nem akadt, a kis halon pedig süllő nyomokat véltem felfedezni. Így hát éjfél körül kis baráti segítséggel visszakerült a 2 pontyozó bot! De hajnalig semmi, majd fél 5 körül, mikor egy kis szundi után a botokra néztem, láttam, hogy egyik bot kisapnolva, a fékbe pedig  1-2-t bele-bele húz a látogató. Kicsi megemeltem a botot, éreztem, hogy rajta  a hal, de baj van, gyorsan csónakba ültem, papucsba, pulcsiba, kellemes volt, meg is sikerült fáznom, kevés volt a pálinka. …. Utána eredtem, egy egész nádfalon átment, sötétbe, adrenalintól fűtve , egy félig működő lámpával, nagy nehezen kiszabadultam a nádból. Igen, ám de a hal ment tovább, egy víz alatti kutuba tekerte a damilt, azt reméltem ott lesz a hal is. Tévedtem, mert már kezdtem feladni, mikor elindult a kezemből a damil, és vagy 30 métert húzott le a hal, ezzel nincs baj, csak hogy a damil másik része még mindig a víz alatt, elakadva.

Nem bírtam kézzel kiszabadítani, majd az evezővel kettőt rácsaptam, és csoda történt sikerül kiakasztani a damilt. Csak addig a 30 méteres előnnyel a halacska újból a nádba vetette magát, egy nádszálon akadt fenn, láttam ott fröcsköl a vízen, gondoltam megpróbálom megszákolni, erre, ahogy nyúltam a szákért, lejött a nádról és fékkel elindult befelé a nádba, hallottam, ahogy töri a nádat, locsog benne. Ráfogtam a botra kicsit tartottam majd szakadt a damil. Kicsit csalódott voltam, de ez az élmény… 30-40 perces küzdelem, nagyon tetszett. Kieveztem, kihúztam másik botot is és szépen lefeküdtem aludni. Sárgás testet láttam, én pontyra gyanakodom. De nem tudom, a 25ös damilt nem bírta náddal együtt sem eltépni szal a méretekről nem mondok inkább semmit!

Másnap a főszerep az evezésé volt, bejártuk az egész holtágat. Sajnos a végén szinte már csak iszap van, sokáig csak 30 centis vizet mértünk még a Holtág közepén is. Nem véletlen hogy azon a részen egy horgászt se láttunk. Felfelé a strand után már nagyon sokan horgásztak, láttam is ponty fogást, sőt éjszaka velem szembe horgászok is fogtak valami halacskát.  Egy templomnál lévő parkos részen álltunk, meg ami új volt számomra, kicsit sétálva beszélgetésbe elegyedtem egy idősebb horgásszal, csak a panaszkodás, ebben az évben 3 pontyot fogott… Oda jött egy másik spóri is aki 2 darab kárászát kínálgatta.   Evezésről annyit szeretnék megjegyezni, hogy elég nehézkes…mivel  a sok etetést jelző „akármi” van a vízben, a másik pedig, hogy a legtöbb horgász a stégről már messzire kiabál, integet, hogy arra ne is próbáljunk menni.

De egy szó, mint száz, megint előkerült Murphy és a törvénye, ezek a spontán horgászatok, kevés készüléssel és „agyalással” a legjobbak és bizony néha e legeredményesebbek is!

Görbüljön és ne csak horgászatok !

Dexter

Majd elfelejtettem a tökös nagyon jól néz ki, én életembe először láthattam ilyen közelről, biztos sok szép „dög” élő és rejtekhelye J