Egy hétvégi túra története

Május 18. péntek délután indulás Tiszaugra halakat kergetni. Időjárás: csütörtök hidegfront, péntek, szombat, vasárnap front mentes. Tapasztalataim alapján ez jó. Mikor kiértünk Feri barátommal a vízpartra megnyugvással töltött el bennünket, hogy az előzőleg kiszemelt hely szabadon van és a víz gyönyörű. Izgatott kipakolást megfontolt csalizás követett, Feri részéről „hóemberként felkínált” epres golyó, részemről pedig a már mások által sokat dicsért banános tésztagolyó szintén hóember formájában. Egyik szerelékemet közel kb. 20 méterre,másikat távolabb,jó 50 méterre vetettem be. Feri mindkét szerelékét távolra kb. 50 méterre, egymástól pedig csak 4-5 méterre koncentrálta. Este tízkor kapás, Feri bevág,  fáraszt, de a jónak vélt hal lemarad. Éjjel 1 óráig bírtuk ébren majd úgy döntöttünk eltesszük magunkat reggelre. Persze nem mentünk messzire a botoktól,csak oda melléjük feküdtünk le. Hajnali négykor iszonyatos sípolásra ugrottunk ki a fekhelyünkről, Feri botja ismét elsült!!! Jó tíz perces fárasztás után a part közelébe sikerült hozni a halat. Még most mikor írom ezt a beszámolót is a hatása alatt vagyok annak amit akkor láttam és hallottam, úgy vágta a zsinór a vízfelszínt, mintha valami drótkötél vágná az egy centis jeget,és az a sercegés valami hihetetlen volt. Mikor megpillantottam a hatalmas testet, elcsukló hangon csak annyit tudtam mondani, hogy Feri ez baz…. nagyon nagy!!!!

amur 22,5 Majd a következő pillanatban a szák közelébe ért a hal és ekkor jöttem rá,hogy ebbe biztosan nem fog beleférni, mondtam Ferinek, hogy hozom a bojlisat ami kb. öt méterre volt tőlem,és addig próbálja tartani a halat. Amire visszaértem a hal megindult és befúrta magát a bal oldalon lévő nádfalba. Azt gondoltam ekkor,hogy valószínűleg ez el fog menni. De Feri igazi profi módjára (pedig nem az) kihozta onnan a halat. Szeretem és óvom a természetet,de most nem bántam,hogy a művelet közben jó pár nádszál kettétört. A nagyobb merítővel már sikerült megszákolnom a halat
Gyönyörű Amur !!!!!!
Gyorsan matracra tettük és hoztam a digitális mérleget, 22,8kg-ott mutatott,ebből levettük a mérlegelő súlyát ami 30 deka. 20+-os szépség. 3-4 gyors fénykép és már mehetett is vissza az éltető elemébe. Részemről 1 héttel korábban egy 10-es, most meg ez, hát nem semmi hét, és még hol a vége!!!
Reggel kiszaladtam a boltba, amire visszaértem Feri már büszkélkedhetett egy kettes potykával is.
Mivel már közel 24 órája nem volt egy mozdításom sem, gondoltam egy merészet és a banános golyókat lecseréltem halasra.
Nem telt el fél óra, és a távolabbra bevetett szerelékemet elhúzta egy pikkelyes. Rövid fárasztás és szákolás után egy 3.5kg-os tőponttyal gazdagodhattam. Mivel szeretem a halat fogyasztani is bizonyos keretek közt, ezért ő a haltartóban landolt. Vallom, hogy legalább egy héten egyszer halat kell enni!
My beautiful picture Vissza juttattam a szerelékem a kívánt helyre, és vártam hátha nekem is jön valami darabosabb példány. 23 óra magasságában maszatolós kapásra eszméltem félálomból, megemeltem a botot és igen nagy ellenállást éreztem. Hol én nyertem zsinórt, hol a hal. 20 perc férfias küzdelem után sikerült megszákolni egy gyönyörű 13 kg-os tőpontyot. Egyetlen szépséghibája, hogy csak az egyik oldalon volt szegénynek szeme. Visszaengedés közben hatalmas csobbanásra kaptuk fel a fejünket, de abban a pillanatban Feri orsója is felvisított, barátom odaugrott és bevágott ahogy illik. Elmondása szerint ismét nagy példányt akasztott, de sajnos lemarad a hal. Kitekerés után döbbenten láttuk,hogy a vastag fonott előke megadta magát, vagy elvágta egy kagylóhéj.
Reggelig már nem történt említésre méltó dolog. Összepakolás után elégedetten tértünk haza (persze útközben még azért felforrt az autó hűtővize)
Köszönjük Tiszaug, köszönjük vízkezelő!!!!

Egy Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?