Tiszaug, négy éjszaka, 10 ponty és egy amur

Hét elején elindultunk Tiszaugra, előkészíteni az etetéseket Valkovics Robiéknak, az ajándéktúrára. image001 A horgászhelyünk

Általában korán szeretünk érkezni, na ez nem igazán jött össze. Délután beáztattuk a magokat. Este pedig kimentünk a vízre csónakkal, pergető bottal, szerettem volna felmérni a harcsaállományt. Harcsák helyett megismerkedtünk a Kecskeméti horgászboltban dolgozó Szepivel, aki családjával épp a szabadságát töltötte a holtágon. Jól elbeszélgettük az időt, kb fél kettő körül értünk vissza a szállásra.
Másnap reggel itthon összekészítettük a felszereléseket, valamint megpróbáltam kiszedni a kocsiból az aksit, hogy kevesebbet keljen evezni az etetésekig. Természetesen Csabi figyelmeztetett, hogy ne vesszek össze a motorháztető alatt nyüzsgő fekete-sárga barátokkal, de megint nem hallgattam rá. Gondoltam minek várjak estig, úgysem csípnek meg a darazsak… Hát most először tévedtem, mert kicsit jobban fel mérgeltem őket a kelleténél. A jutalmam két darázscsípés volt a bal kezemen. Először nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de sajnos fel is dagadt elég szépen. Az összes itthon fellelhető ellenszert kipróbáltam, de mindhiába. Este 8 körül már biztos voltam benne, hogy nem tudok pergetni. 9-kor indultunk vissza Tiszaugra, de az aksit azért kiszedtem :).
Az első adag mag felfőzésével este fél 12-re végeztünk. Addig Csabi megcsinálta a felszereléseket, bepakoltunk a csónakba. Elindultunk a megszokott helyünkre, de csak két bottal, mert nem igazán voltam jól.
Az első este nem adott halat, de meg sem lepődtünk, mert friss etetés volt, és csak fűzött kukoricával horgásztunk.

Másnap reggel a pihenés elmaradt, talán 2-2 órát ha aludtunk. Este ösztönből elindultunk a második adag főtt maggal, négy bottal felszerelkezve, mindenre felkészülve. Természetesen azért már nagyobb reményekkel bekerültek a fűzött kukoricás szerelékek, valamint Csabi úszóval aprította a kisebb halakat, én pedig elkezdtem fenekezni. Nem sokáig tudtam egy helyben maradni, mivel a Csabi úszós etetésén egy harcsa rabolt. Izgalmamban gyorsan kiszedtem a fenekezőt, átszereltem pergetéshez. Mire végeztem igen meglepődtem a látottakon, vagyis inkább a hallottakon, mert vak sötét volt a vízen. Minden irányból hatalmas durrogások, puffogások, valamint kisebb cuppogások hallatszottak. Ennyi harcsát egy vízen még nem hallottam egyszerre vacsorázni…
Körülbelül a tizedik dobásra ütötte valami a csalimat, de őszinte leszek, ahhoz a halhoz nem volt felszerelésem, és a kedvenc botomat nem szívesen kockáztatom, így le is akadt. A következő jelentkezőnél már bevágtam, és meglett életem első pergetett harcsája :). Aminek nagyon örültem. Méretét tekintve nem volt kapitális példány, csupán 22 cm-es kis fickó volt, de szépen küzdött :). image002 A kis szürke harcsa

Természetesen kapott egy puszit és mehetett vissza, hogy a későbbiek során még találkozhassunk. Én vallom, hogy nem a méret a lényeg, hanem a kapás és a fárasztás élménye. Elmentem a harcsák után két állással arrébb, mikor is egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Visszabotorkáltam a stégre, mondtam Csabinak, hogy ez nagyon nagyot szólt, inkább itt dobálok. Mire kissé mosolyogva hozzátette, hogy rendben, de ez itt durrant a stég előtt. Levontam a következtetést, hogy időszerű beszereznem azt a harcsázó felszerelést, addig inkább támadom az itteni süllőket.

Kis idő elteltével a cuppogások megszűntek, gondoltam majd hajnalban, mert nem ártana aludni is. Elhelyezkedtünk a rögtönzött ágyikónkban, mondván a fűzött csalisat úgyis meghalljuk. Már-már elszenderedtünk, mikor hallottunk egy koppanást. A kapásjelző volt az. Csabi felugrott, bevágott és elkezdte fárasztani az első látogatónkat. Egy 45 cm-es tőponty került a szákba. Szép kis harc volt, mindent megpróbált a hal, de esélye sem volt, Csabi szépen kihozta.

image003 Látszik a fáradtság...Látszik a fáradtság…

A szereléket visszadobta, elkönyveltük, hogy megint nem alszunk, bár már szinte megszoktuk. Megállapodtunk, hogy a következő hal az enyém, megpróbálom kihozni, mert jobban lett a kezem. Így is lett, nem telt bele egy óra hossza sem, újból kapás volt ugyanazon az etetésen. Bevágtam, de már akkor sántított, hogy valami kisebb halat sikerült akasztanom. Furcsállottam a dolgot, mert a csali mérete elviekben kizárta a kishalat. Csabi megszákolta, és legnagyobb meglepetésemre nem egy potyka volt, hanem egy kárász…

A szivarólom és a csali mérete elárulja, hogy igen kis kárász volt.. image004 Éhes kárász
Szegény biztosan nagyon éhes lehetett… 🙂 Természetesen óvatosan visszatettem a vízbe

Aznap feljöttünk dolgozni, és sajnos nem igazán örültem annak, amit láttam az előrejelzésben. Nagyon nagy viharok ígérkeztek Tiszaugra. Nem mertem kockáztatni, szóltam Robinak, hogyha megoldható, tegyük át a túráját egy másik időpontra, nem szeretnék balesetet. Éjfél körül indultunk vissza motorral, na akkor már nagyon villámlott és igencsak fújt a szél. Fél kettőre értünk le, akkor kezdte ott a vihar kidühöngeni magát. Vihar után kimentünk a vízre, mondván, mielőtt hazajövünk még egy utolsót pecázunk. Minden beázható dolgot, így a fényképezőgépet is bent hagytam a táborban. Sajnos. A vihar meghozta a halak kapókedvét és a négy etetésről délelőtt 9-ig 8 pontyot sikerült kiszedni. Mindet visszaengedtük, amit utólag sajnálok is, mert nem jutott eszembe, hogy mi stégünknél is le lehetett volna fotózni. A legnagyobb 4 kg körüli volt, a többi 50cm körüli, és mindegyik tőponty. Összepakoltunk, mert kezdett feltámadni a szél és szembe szélben, megpakolva nem kis teljesítmény volt Csabinak felevezni. Délután gondolkodtunk, vajon mi legyen ennyi etetőkajával? Horgásszunk, vagy menjünk ki az etetésre, etessük be aztán irány haza? Egyszer csak felkaptam a telefont és felhívtam Zolit, akivel már korábban beszéltük, hogy lehet, hogy Ők is otthon maradnak. Kérdeztem, hogy nincs e kedve pecázni velünk egyet, mert Tiszaugon felhős, de nem viharos az idő. Este 8 körül már le is fixáltuk a részleteket, hova jöjjön, mi legyen stb.
Nagyon izgultam, mert Ő volt az első Pikeos ismerősünk, akivel végre élőben is találkozhattunk.
Este fél 11 körül ért le Tiszaugra, kimentünk a stéghez kocsival, ahol már Csabi javában horgászott, mert előre ment csónakkal, felvitte a mi cuccainkat.
image006 50 cm-es tőpontyBemutatkozás és pakolászás után megmutatta Csabi az etetéseket Zolinak, bedobta a szerelékeket, aztán leültünk dumálni. Na a beszélgetés olyan jól sikerült, hogy hajnal kettőkor megbeszéltük, hogy most már aludni sem ártana. kb. két percig csöndbe is voltunk, aztán sztorizgattunk tovább. 🙂  Az első kapás ekkor érkezett, Csabi botjára, a nyeletőfék szépen muzsikált. Rövid fárasztás után Zoli szákolta meg az 50 cm-es tőpontyot.

Ezután visszafeküdtünk, hogy aludjunk. Nem telt bele fél óra sem, iszonyatos csipogásra ugrottunk fel. Még mindig nem tudjuk hogy sikerült összehozni, de Zoli félig ülve vágott be.

A hal kiugrott a vízből az etetés fölött. Kb. 10 percnyi fárasztás után került megszákolásra az amur. Nagyon örültünk Neki, hiszen igen szépecske volt. Mérlegelés után gyors fényképezés következett.

A mérleg 9.76 kg-ot mutatott. 🙂

image011 Domokos Zoli és az amur (71 cm és 9.76 kg)Domokos Zoli és az amur (71 cm és 9.76 kg)
Persze a poénkodást nem tudtuk abbahagyni, a gratuláció után a fiúk megállapították, hogy Csabi jól tud beszélni kukoricául, Zoli pedig tigrismogyoróul. 🙂

Élményekben gazdag volt és nagyon jó hangulatban telt az éjszaka, csak sajnos hamar véget ért. Remélem nem sokára lesz alkalmunk megismételni, de mindenképp közbe kell iktatni majd egy alvást is :).

Készítette: Mátéhné Jaczina Julianna

2011.06.21-24 Tiszaug

Vélemény, hozzászólás?