Sziasztok!
A tegnapra tervezett horgásztalálkozó megtartásra került, annak ellenére is hogy a résztvevők száma töredéke volt a jelentkezők számának. Sokat gondolkoztam, hogy mit is mondjak azoknak akik nem jöttek el és sokat gondolkoztam azon is, hogy miért nem jöttek el! De, igazából nekem az volt a fontos, hogy aki el tudott jönni az érezze nagyon jól magát, a többieknek pedig inkább leírom miről maradtak le! Az otthon maradottaknak csak annyit, hogy az adott szó értéke rajtunk múlik, minket minősít, hozzáteszem én nem haragszom rátok csak egyszerűen kár hogy egy vendégségből kimaradtál! Akkor kezdem is mi történt velünk a vendégségben! 🙂
Aki eljött az üres gyomorral és kiszáradt torokkal biztos nem tért haza, mivel Tamás (a Király Kft. dolgozója) egy igazán remek halászlével támogatta a résztvevő horgászokat! Azt, hogy milyen volt a halászlé nem tudom itt leírni, de a dologhoz hozzá tartozik, hogy Tamás az országos halfőző fesztiválokon többszörös első helyezett szakács kuktája, szárnysegédje akiket az országban rengeteg helyre hívnak akkor amikor igazi különleges halételeket kell főzni, tálalni a nagyérdemű közönségnek! Köszönjük neki utólag is a remek halászlét! Az innivaló sőr, üdítő ugyan úgy része volt a vendéglátásnak! Ennyit a gasztró élményekről:-)
Amiről lemaradtatok többet jelent nekem mit az anyagi dolgok, ez pedig nem más mint az emberi kapcsolatok építése! Én annak örülök a legjobban, hogy végre személyesen találkoztam Tormási Gyulával akit eddig csak a fotói, videói és írásaiból ismertem és bizony ugyan olyan szerény és szimpatikus fickó, mint amik az írásaiból is tükröződnek! Ja, és mellesleg megnéztem a szerelését és sokat beszélgettünk a helyről ahol horgászik az élményeiről amiket ezen a holtágon szerzett. Tőle is volt mit tanulnom és ami a legjobb nem félti az a tapasztalatot, tudást amit évek alatt a saját kárán megszerzett! Néhány horgászunknak is lenne mit tanulni tőle az erkölcsi tartását tekintve amivel vissza tudja engedni még a 20kg feletti amurt is! :-))))))
Julcsival kellett volna kezdenem az udvariasság szabályai szerint, aki délelőtt még párja, Máthé Csaba nélkül érkezett, de volt vele két vendég srác Cibakházáról akik csatlakoztak hozzánk! Julcsiról annyit el kell mondanom, hogy én ilyen fanatikus horgásznővel még nem találkoztam! 🙂 Kedves, bájos csaj és tud pecázni amit rögtön levág az ember, ha pár szót vált vele! Ő, és a Cibaki srácok, még talán most is ott vannak az iskola alatti partszakaszon, és megpróbálnak fogni egy -két szép pontyot, amihez igen alaposan és akkurátusan kezdtek neki! Legnagyobb sajnálatomra, pont arról maradtam le a pakolás közben amire a legkíváncsibb voltam, ez pedig a meder feltérképezése, mérése a horgászat előtt! A cibaki fiúk fertőzés áldozatai lettek, köszönhetően a holtág szépségének, úgy tűnik bővülni fog a Tiszaugi horgászok száma velük is! Julcsival egész héten vendége lesz a holtágnak és remélem hogy a túra vendégének sok szép hal fotójával kell majd hazatérnie a holtágról! Hajrá Julcsi!
Megismerkedtem egy régi „nyaralóssal” is, Simon Andrással, aki közel 30 éve ugon horgászik és hihetetlen kedves és barátságos ember, jóízű humorával megszínesítette a beszélgetéseket, igazán barátivá téve ezzel ezt a szűk körű találkozót. Sok éves tapasztalatából és évek hosszú sora alatt szerzett élményeiből teljesebb kép alakulhatott ki bennünk a holtágról! Persze mi is tudtunk neki új dolgot mutatni:-) az iskola alatti partszakaszon!
Ott volt a halőrünk Gyula is aki betegsége, és komoly műtéte ellenére is el tudott jönni! Kicsit fáradtnak tűnt, de igazán jót tett neki vagy a levegő, vagy a halászlé mert délután már csónakba ülve láthatták mozogni mások is a vízen, holott én biztos otthon maradtam volna és pihentem volna egy ilyen történet után! Amint kiderült régi barátságok vannak itt kérem, hiszen Andrással közel 30 éve ismerik egymást! Ezek figyelemre méltó, fontos dolgok, még ha elsőre neked nem is tűnik úgy!
Kicsit késve, de igazolt késéssel megérkezett Máthé Csaba is akitől szintén sokat olvashattatok itt a weboldalon! Munka után egy horgásztúrázóval együtt fáradtan megérkeztek, de ahelyett hogy leült volna enni, pihenni már is a pergetős cuccait kellett pakolni! 🙂 Bocsánat, rosszul kezdtem! Elsőnek annak a pár szerencsés résztvevőnek ajándékot hozott egy horgászcikk nagykereskedelmi cégtől! Nagyon szépen köszönjük!! A katalógust még ma reggel is elővettem, átlapoztam és bizony az ajándékot ki fogom használni (csak hogy tudd nem csak a katalógus az ajándék – a részleteket nem fogom elárulni, meg neked ez úgy is mindegy már… 🙂 )!! Az ajándékosztás után azonnal egymásra találtak a horgászok én meg csak lestem és füleltem, hogy milyen nyelven is beszélnek ezek? 🙂 De, kezd tisztulni a kép, hiszen itt mindenki halat akar fogni és kezdett nekem is összeállni, hogy ki, mit, mivel hogyan is szokta csinálni! Ez bizony szakmai nap is lehetett volna…
Mint láttátok nem voltunk sokan, sőt kevesen voltunk, de tudjátok mit, nem bánom! Nekem úgy telt el ez a hosszú nap (annak ellenére hogy az előtte lévő napom is éjfélig tartott) hogy végre összejött itt néhány kedves ember akiknek a közös szenvedélyük – a holtág és a horgászat – össze fogja még őket újra hozni, és a mai világban a legfontosabb dologgal teszi őket gazdagabbá, ami nem más mint a kapcsolati tőke! Még nem mondhatom ki hogy barátság, mert ennyi idő alatt ez alakul ki, de ami késik nem múlik!
No, igen a végén pedig megszületett a „TERV” ami egy több napos horgászverseny! Szeptember elejére megpróbálunk előkészíteni, megszervezni egy baráti „csapat” horgászversenyt. A partszakasz az iskola alatti rész mivel egyedül ez alkalmas egy nem túl sok főből álló verseny megszervezésére. Mivel több napos versenyre készülünk és korlátozott létszámmal így biztos minőségi versenynek lesznek részesei a csapatok! Itt kérem, majd meglátjuk ki marad talpon!
Végül, köszönöm a kft. dolgozóinak Tamásnak, Balázsnak, Zsoltinak a segítséget a pakolásnál, főzésnél! Remélem nekik is jobb volt itt mint a „munkában” 🙂
Kicsit bő lére sikerült, pedig azt gondolhatnánk hogy sok lé, kevés hús, de ez nem az a „leves” volt! Sajnálom hogy Te, nem jöttél el!
Üdv:Király Feri
Igen én sajnálom, hogy nem mentem, de sajnos a munka az munka…:( 🙁
Ez igen,szép írás! Nagyon nincs mit hozzáfűznöm hiszen pont a gondolataimat írtad le 🙂 És erősen bízom benne,hogy sikerül megrendezni a horgászversenyt,ha elakadnál a szervezésben akkor bátran szólj,és megpróbálok segíteni. Sziasztok
Szevasztok.Tudom a mentegetőzést lehet többféleképpen is értelmezni.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam a találkozón részt venni,de mentségemre szóljon,hogy egy olyan családi esemény jött közbe amit nem lehetett lemondani!(keresztelő)Én elsők között üdvözöltem a találkozó létrehozását,valamint elsők között is jelentkeztem,sajnos akkor még más időpont volt megjelölve a keresztelő időpontjaként.Én tudom,hogy mit jelent egy ilyen találkozó megszervezése, lebonyolítása.Ezért is kérem távolmaradásom megértését.Annak kimondottan örülök,hogy ilyen sok távolmaradás mellett is jól sikerült!Feri Neked külön köszönet az áldozatos munkádért.Üdv:Csónakos.
Kedves Csónakos!
Igazából nem nekem volt ezzel sok dolgom, hanem Zolinak és az Ő kollégáinak (főzés)! Nekem csak az időm, de az nem gond, mert szívesen töltöm el az időt a vízparton, akár peca nélkül is! Ráadásul jó társaságban telt el az időm!
Akinek csak nem volt kedve eljönni az se gond, mert nem egy kötelező dolog ez! Ha, meg valakinek dolga volt annak meg pláne! Viszont következő alkalommal szedek előre jelentkezési díjat, amit le ehetnek, ihatnak vagy ajándékba vissza kapják a jelentkezők, így talán nem hagyják kárba veszni saját pénzüket.
Én azt tudom, hogy a verseny szervezését elkezdem, mert igazán kíváncsi vagyok rá, hogy egy komolyan felkészült csapat, hogyan és mennyi halat tud itt megfogni (brutál méretű halak vannak ebben a vízben, erre vannak példáink)!
Abban biztos vagyok, hogy a kb. 10 csapat hamar össze fog jönni és profin fogják megoldani a feladatot!
A mostani vendégek is megerősítettek abban a hitben, hogy jó úton haladunk a vízkezelésben, a telepítésekben stb.
Van néhány sarkalatos pont amin változtatnunk kellene, de ahhoz bizony szélesebb támogatottság és hatékonyabb segítség szükséges, mondjuk az Önkormányzattól! De, sebaj! Lesz ez jobb is!
ÜDv:Király Feri
Sziasztok!
Legközelebbi alkalmat én sem hagyom ki! 🙂
Üdv:Pálinkás Attila
Sziasztok Urak és persze ha vannak az oldalon, akkor Hölgyek és Urak! 😀
Őszintén sajnálom, hogy ilyen „későn” értem le Hozzátok, de ha szombaton 2-ig nyitva a horgászbolt, akkor bizony ott kell lennem, ha rajtam a sor. Nem a munka miatt sajnálom, hogy késtem. Nem is a víz miatt, hiszen ma innen indultam Pestre dolgozni a reggeli 6:01-es busszal. Még a halászlét sem bánom, mert melegítve is istenien finom volt!!!
Egyetlen dolog fáj, de az nagyon: túl kevés időm volt Rátok. Sokkal-sokkal többet szerettem volna Veletek beszélgetni, szerettelek volna jobban megismerni Benneteket.
De sebaj, majd legközelebb bepótoljuk!
A halas sztorikról is essék szó!
Petiék (a cibaki srácok) éjjel nagyon eláztak, elfáradtak, minden bajuk volt reggelre, de jókedvűek voltak, mert sok kalandot éltek át. Egyiküket majdnem kiütötte egy ugró busa a csónakból, másikuk összeakasztotta a bajuszt egy foxival a parton. Öt kapásuk volt saját főzésű fűzött kukoricával, de nem sikerült halat fektetni a matracra. (Megjegyzem, rengeteget tanultam anno Petitől, tudja a csíziót. A szombat most ilyen éjjel volt.)
Vasárnap már mi is pecáztunk. A 2 botom 2 pontyra cseréltem, de a kapások után már nem kerültek vissza a horgok, a nagy szélben nem volt lelkierőm hozzá.
Hétfő éjjel aludtam a reggeli meló miatt. Julcsiéknak szákolás előtt ment el két 8-12 kiló közti amur.
Nem rég tudtam meg, délelőtt még egy leakadt, és volt egy szakítás. Most pedig már bent van a 4 szerelék a helyén. 😉 Szombatig lesz még Julcsinak és Janinak épp elég lehetősége halat fényképezni. 😉
Gondoltam is rájuk,hogy nem lehet egyszerű éjszakájuk,viszont utólag biztos jó kaland nekik. Jó volt ránézni a „cibaki srácokra” mert régi önmagamra és Feri barátomra emlékeztettek engem.Nem mintha olyan öreg lennék,de 5-10 éve még meg sem fordult volna a fejemben,hogy ne húzzak vissza egy szereléket a horgászat vége előtt két órával.Most már igen. Vagy mint Csaba írta, „nem volt lelkierőm hozzá”.
Tényleg bánom én is,hogy csak későn értél le Csaba,de majd legközelebb. Jó lett volna még beszélgetni illetve tanulni tőled valami furfangot. Sajnos én is sok halat vesztek mostanában,de ez csak arra sarkal,hogy valamin változtassak a siker érdekében.
Gyula összehozzuk mindenképp, mert én meg Tőled akarok tanulni! Na meg Veled és az állásodon pecázni. 🙂