Egy őszi hétvége

Bár sokan még mindig nem szívesen beszéltek, írtok a fogásaitokról, élményeitekről. Ki ezért, ki azért?!

Mindenesetre én megteszem, annak ellenére, hogy hiszem, hogy nem csak nekem van miről mesélnem és azt is, hogy nem kevés élményekkel és nemcsak apró örömökkel gazdagodhatunk Tiszaugon.

Már így is hihetetlen számunkra, hogy egy vadvíz képes így adakozni!

Hosszú éveket horgásztunk egy olyan vadvízen, ahol szembesültünk a rabsicokkal, ahol évente csak kétszer 10 mázsát telepítettek, ahol tényleg hosszú napokat kellett várni egy-egy kapásra. Hozzánk ott is kegyes volt a jó Isten, ott is fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, de ez a víz annyira más, erre a vízre nem lehet egy rossz szava senkinek, mert amit ettől a víztől kap az ember, az nem más mint egy IGAZI ÖRÖMPECA!!! Egy akkora élmény, amit nem tudok szavakba önteni!

Szokásosan indult minden, csomagolás, kutyák be a kocsiba és irány a nyugalom. A hírek már reményekkel kecsegtettek, mikor Gyulám a hét közepén megírta, hogy délutánra a hatodik potykánál tart, de hogy ez lesz a vége arra nem gondoltunk. Nem fogtunk kimagaslóan nagy halakat, de rengeteg kisebb szépséggel birkóztunk! Úgy jöttek a pontyok, mintha törpézni ültünk volna le. Néha már olyan érzésem támadt, mintha nem is egy vadvízen horgásznék, hanem egy mesterségesen létrehozott tavon aprítanám az állományt bár hiszem, hogy még ott sem jönnek így, no persze erre nem merek azért mérget venni, mert sosem próbáltam, tőlem ugyanis nagyon távol állnak az olyan tavak, ahol nincs kihívás!

De visszatérve… Mozogtak, fordultak a halak rendületlen és vehemensek voltak, sokszor hittem azt a védekezésük erősségéből, hogy nagyobb hallal állok szemben, de mindig mosolyogva konstatáltam, hogy csak nagyon virgonc pajtik akadtak a horgomra!

No de, hogy kezdődött?

Első este beetetés, nyugi és csönd már-már kezdtem elszenderedni, mikor éjjel kettőkor megérkezett az első amurunk és attól a perctől kezdve nem volt megállás.

Éjszaka az amurok álltak rá az etetésre, napközben pedig a szépséges telepítettek örvendeztettek meg minket. Egy percnyi pihenő nem volt, illetve olyan igazi aktív pihenés volt! Jött a kapás, örömködés, majd újra húzás és alig-alig telt el kis idő, kezdődött minden elölről. Hihetetlen élmény! Csak két nap semmi több, s csak azért nem írom le fárasztásuk történetét, mert még bennem is keverednek az emlékek, s ennyit képtelenség is lenne itt, s pár mondatban lejegyezni, hiszen négy amurt és tizennyolc potykát csalhattunk lencsevégre és bár ebből több is megkívánta a felkínált lehetőséget, de nem mindegyiküknek volt kedve kijönni egy kis simire. No de zavarhat ilyenkor ez bárkit is? Minket cseppet sem.

S bár elképesztő volt a hétvége, amitől még most sem tértem észhez, minden horgászatom alkalmával van egy olyan hal, akit örökre a szívembe zárok, legyen az egy törpe, kinek nincs meg az egyik uszonya, vagy egy jellegzetesen pikkelyhibás potyka, avagy egy komótos amur.

Most sem történt ez másként. Rengeteg csodálatos halat csábítottam már horogra az elmúlt évek során, de nekem még nem volt szerencsém spanyol mintás pontyot fogni, most megadatott. Sosem mérem csak az igazán nagy halakat, hiszen a part nem a hal éltető közege így jobb, ha minél előbb találkozik újra az otthonával, ezért most is csak saccolni tudnám talán hármaskára ezt a gyönyörűséget. De lényeges ez??? Áááá… a lényeg abban lakozik, hogy egy olyan élményt és látványt adott, hogy ha nem fogtam volna egész hétvégén semmit, már akkor is megérte, hogy leültem, hiszen találkozhattunk.

Nem kapott extrán, egyszerűen csak elfüstölt, nem volt nehéz kiszedni sem, hiszen ő még csak nem is hadakozott a többi kis harciassal ellentétben, de a látványt, mikor meg láttam, nem felejtem el míg élek.

Sajnos a fényviszonyok miatt a képek nem adják igazán vissza a szépségét, de kérlek nézzétek meg őt jól és ha netalán egyszer összefutnátok vele, készítsetek róla egy képet és küldjétek el nekem, de ami igazán fontos, ha nem nagy kérés irgalmazzatok meg a kis spanyolomnak, hátha egyszer újra találkozhatunk!

Mindenkinek hasonló jó hétvégéket kívánok! 🙂

Üdv.: Zsu

[Diavetítés indítása]

1 2 3 ►