Világok harca I. rész – Pike Outdoor

avagy  Pitbull Baits teszt a Tiszaugi holtágon  🙂

A július végén rendezett nyílt napunkra Simai Józsi a Horgászclub vezetője Varjas Zsoltiékkal küldött egy csomagot, azokkal az új csalikkal, amiket már meg lehet rendelni Tőlük. A csomag tartalma 1kg scopexes 20 mm átmérőjű bojli, 1 kg epres 10-es pellet, egy scopexes folyékony Dip, egy piros gyümölcsös folyékony Dip, egy scopexes és egy epres booster, valamint 3kg Starfish Extasy, és 3kg Starfish Special Feeder etetőanyag volt. Persze mindegyik prémium minőségű…

Józsi kérése az volt, hogy mivel Merenyén már bizonyított a Pitbull Baits termékcsalád, teszteljük le Tiszaugon is, hogy a félvadvizeken milyen eredményeket lehet ezekkel a csalikkal elérni. A kérést természetesen örömmel teljesítettük, mivel kíváncsiak voltunk mi is, hogy egy ilyen, nem kifejezetten bojlis vízen miket lehet ezekkel fogni.

Túránk folyamán nem 24 órában teszteltük a csalikat, hanem a feederes etetőanyagokat nappal, a bojlit, illetve a többi anyagot éjszaka.

Hétfő éjjel, vagyis inkább már kedd…

A tervezett indulást a munkáink miatt sajnos egy nappal el kellett tolni, így hétfőn délután érkeztünk meg a felszereléssel Tiszaugra. A szálláshelyünk, a Tóparti Vendégházban volt, ahol Kriszti, Attis, és lányuk, Kitty velünk együtt izgultak, és várták a kapást, valamint segítettek mindenben. Ezt így már sokadszor is nagyon szépen köszönjük Nekik :)!

Csabi miután feltette főni az első adag kukoricát kiment a vízre csónakkal, hogy helyet keressen az etetéseknek. Elég csüggedten ért vissza, mivel sehol nem látott amurra illetve pontyra utaló jeleket. A víz süket volt, de azért hajnalban a feromonos etetésen kolbászos bojlival volt egy szakításunk… Utána össze is szedtük a botokat, és visszamentünk a Tóparti Vendégházba.

Délelőtt észrevettük a vízen Gyulát, a holtág halőrét. Hol máshol beszélgettünk volna, mint a vizen :). Gyula a csónakjában, mi pedig Krisztiék vízibiciklijén ültünk és a „tárgyalást” a víz közepén folytattuk le :). Elmondtuk Neki, hogy miért jöttünk, de egy picit el is keserített bennünket, amikor mondta, hogy néhány napja nem igazán kerülnek horogra a pontyok, az amurok pedig teljesen eltűntek. Minket természetesen ez nem tántorított vissza.

Hogy a csalikat relevánsan tudjuk tesztelni, nem a saját etetéseinken horgásztunk, hanem új etetéseket csináltunk Csabival. Ehhez jól jött a vízibicikli: azzal indultunk neki medret tapogatni.

Szóval:

Az időjárás nekünk nem igazán tetszett. Nappal 34-35 fok volt, éjszaka kb 16, a szél ritkán fújt, de akkor erősen, a légnyomás pedig 1012 körül mozgott.

Nem volt hideg cseppet sem 🙂

Az első éjszakánkon 4 bottal, négy különböző etetésen, mederben, illetve nádszélben horgásztunk. Sajnos azonban a botokat elég későn dobtuk be, mivel a kukoricának valamelyest vissza kellett hűlnie. 00:43 perckor végeztünk mindennel.

A tigriscsíkos égbolt

A telihold bevilágította  a vizet, már-már világos is volt, és a légnyomás sem kedvezett nekünk. Azt az éjszakát egyetlen kapással úsztuk meg, ami hajnalban érkezett az én  egyik botomra. Fűszeres etetésre, de mivel sajnos elszundikáltam, az a hal nem lett meg. Olyan erővel húzta a zsinórt, hogy esélyünk sem volt lelassítani, és bevette magát a nádba. A sás persze elnyiszálta a 25-ös főzsinórt… Viszont már remény volt, hogy a következő éjszakáink nem lesznek unalmasak.

Lehet, hogy egy kicsit elfáradtam 🙂

És akkor lássuk sorra az etetéseket.

Második éjszakánkon már nem csónakáztunk, a Tóparti Vendégház stégéről pecáztunk és bevallom ebben az esetben a kényelem meghozta a gyümölcsét :), szó szerint…

A bal oldali boton kefíres etetésen enyhén lebegtetett fűzött kukorica volt, a tőle jobbra a régi folyómederbe került a Scopexes aromás kukorica, lebegtetett Scopexes bojlival, kicsit messzebb és jobbra a fűszeres etetésünk feromonos kukoricával, valamint az utolsó, bot, a nádfal előtt, 15 méterre az epres csalival lett bedobva. Az utóbbi kettőt is lebegtettük. Csabi, mivel elég fáradt volt, felment aludni, de mondta, hogy küldjek visszahívót, ha kapás van. Jó rablós mivoltomból adódóan le sem vettem a szemem a kapásjelzőkről. Csöndben meredten néztem és imádkoztam, hogy ne a jobboson legyen kapás. Annál ugyanis ugrás a csónakba. De ugyebár jól ismerem régi kedves barátomat, Murphyt… 😀 Természetesen azon jelentkezett az első kapás, fél egy körül. A nádfal, valamint a 25-ös monofil főzsinór már alapból megadta az adrenalin szintemet. A csónakig számomra máig érthetetlen módon eljutottam, a hal is küzdött szépen, de a vízre már nem volt időm kimenni. Szerencsémre esze ágában nem volt a nád felé igyekezni, de így is 10 percembe került, mire megszákoltam az első tőpontyot. 2,5 kilós, gyönyörű hal volt, sérülésektől mentesen. A visszahívót Csabinak már akkor küldtem, mikor a merítőszákban volt. Lerohant a vendégházból, hogy segítsen kivenni a halat, de meglepetten látta, hogy a merítést is megoldottam. Nagyon örült ő is. A halat matracra tettük, majd a pontyzsákba, hogy reggel le is tudjuk fényképezni.

A botot visszadobta az etetésre és mondta, hogy ha kapás lesz, akkor időben szóljak Neki, hogy tudjon segíteni. Gondoltam én, van még 3 etetés, három bot, nem lehetek olyan peches, hogy annyira szeressék az epret a halak, mint én. Na igen, tévedtem… A második kapás hajnali 2 óra 35 perckor érkezett ugyanarra a botra. Cselesen, már a kapásnál riadóztattam Csabit, és ez volt a szerencsém. Mire kiértem a stégre a bothoz (kb 5 m), a halacska már a nádfalban volt. Ilyenkor örülök, hogy a csukák esetében is mindig akadóban horgászom, mert ez volt az egyetlen oka, hogy meglett a kis komisz. Sikeresen kiszedtem a nádból, ami elég hihetetlen, mert nem vágta el a nád a főzsinórt. A meglepetés akkor ért bennünket, mikor Csabi megszákolta a halat. Nem ponty volt a tettes, hanem egy amur. Pici, gömböc, de én fogtam :D. 3 kiló 32 deka volt és arányait tekintve nem kicsit dundi :D. Attis reggel meg is jegyezte viccesen, hogy olyan, mintha valaminek nekiment volna fejjel… 😀

Az első amurom az epres etetésről

Aki közületek már jobban ismer az tudja, hogy számomra a kapás, a fárasztás, valamint maga a hal okozza az élvezetet és nem ragaszkodom a kapitális méretekhez. Megjegyzem annak pedig külön örültem, hogy az első amurom csupán ekkora, szeretem a fokozatosságot. 🙂 Ígéretemhez híven, miszerint akkor fogok bojlizni, ha fogok egy amurt, ezt be is tartom ;). Hát fogok bojlizni. 😉

Az éjszaka további részében nem volt kapás egyik boton sem.

A túránkat egy kis időre meg is szakítottuk, mivel a Nagypapám meglátogatta Anyut Cibakon, és szeretett volna velünk is találkozni. Reggel, nem kicsit kómásan Csabi elkezdte kiszedni a botokat, és meglepetésünkre az epresen megint kapás volt. Csabi letette a botot, ami a kezében volt, és az epres etetésről kiszedett egy közel 70 dekás kárászt.
Felültünk a motorra, gyorsan átjöttünk Cibakra, beszélgettünk egy kicsit a Papával, megnéztük, hogy a légnyomás emelkedik (1018 volt), majd visszaindultunk Tiszaugra. Mivel Csabi is és én is fáradtak voltunk, a bojlis botok csak estére kerültek az etetésekre, addig Kittyvel aprítottuk a kárászokat. Ő a Special csalit választotta, én pedig az Extasyval horgásztam. Természetesen egy két törpe is jött az etetésre, de hát legalább nem az apraja, hanem a cicák örömére a nagyobbacskák.

Este 7 körül kerültek be a bojlis botok az etetésekre. Szerettük volna, ha Kitty is fog egy pontyot, hiszen 13 évesen igazán nagy élmény lett volna Neki. 🙂 Megbeszéltük a szüleivel, hogy kint marad velünk este. A tőlünk már megszokott módon a hangulat igazán jó volt, nem is a parton nevettünk, hanem fent a pavilonban a kertben, nehogy elriasszuk a kacagással a halakat. Ahogy múlt az idő, Kitty úgy álmosodott…

Csabi nem sír… 😀 Röhög…

Az első ponty a Scopexes etetésre érkezett, Csabi nagyon szépen kihozta én pedig megszákoltam. Egy kicsivel volt hosszabb mit az enyém, és szintén tőponty volt. 🙂 Meg is lepődtünk, mivel egy bizonyos napirendet megszoktunk a halaktól, és az Ő pontya a vártnál hamarabb jelentkezett, fél 11-kor. Miután a halat betettük a pontyzsákba, és a botot is újracsalizva visszadobta, felmentünk beszélgetni megint :). Eltelt kb fél óra és újra kapás volt, akkor a kefíres etetésen. Ezért a halért én mentem, na jó futottam :D. Elég furán viselkedett, azt hittem először, hogy kárász akadt a horogra. Lassú volt, de sok zsinórt lehúzott. Azt hittem, megint Csabi játszik, és visszalazította a féket. Szépen lassan kihoztam a stégig, na akkor szembesültem vele, hogy hoppá, egy kicsivel nagyobb. 😀 A szákolás után láttam, hogy egy nagyobbacska tükröst fogtam. Mi az hogy nagyobbacska, az eddigi legnagyobb pontyom :D, 4 kiló és 70 deka, és 54 cm. Volt is nagy öröm, meg gratuláció, Csabi és Kitty részéről.

Én és a 4 kiló 70-es tükrös barátom 🙂

Megbeszéltük Csabival, hogy várunk még Kittyvel egy kicsit, és ezt az éjszakát én töltöm alvással, vagyis, jövök, ha kapás van. De sajnos túl fáradt voltam, Csabi pechére. Felmentem, aztán filmszakadás volt. reggel Csabi jött föl, és újságolta, hogy két újabb ponttyal szaporodtunk. Az első az epresre jött 5:18-kor, egy 3 kilós tőponty, megmerítette, és csalizás közben már kapás volt a másikon. Megfogta a horgászatunk legnagyobb haltartóba került halát. 64 cm-es 5 kiló 40 dekás tőpontyot, reggel 5 óra 47 perckor a Scopexes etetésről. 😀

Csabi, 20-as scopexes bojli, és a becsapott 5 kiló 40-es tőponty

Szégyeltem is magam, hogy nem rohantam le, de hát a fáradtság nagy úr… 🙂

Viszont így lencsevégre került a két addigi legnagyobb hal. Két horgász meg is jegyezte, akik reggel előttünk eleveztek, mikor a halakat visszaengedtük, hogy „Kár azokat visszaengedni, nagyok azok már…” Nem szóltunk nekik semmit.

Kitty és a ponty 😀 legközelebb Ő fárasztja 😉

Fényképezés után elmentem kávét főzni, Csabi és Kitty pedig a kerti pagodába ültek. Az epresen visítani kezdett a nyeletőfék. Csabi le is szaladt, bevágott, és kiabált Kittynek, hogy „Gyere, ez a Tiéd, Te fáraszd!”. Jóformán be sem fejezte a mondatot, a spicc kiegyenesedett, és mire Kitty odaért, már az ólom Csabi kezében volt. Hosszú volt az előke, és az amur középen elnyiszálta a 25 centis fonottat…

Ez után Csabi és Kitty beszélgettek lent a parton, míg én készítettem a kávét, Csabi mutatta Kittynek, hogy a vizen melyik hal milyen jeleket, milyen hullámokat csinál, ekkor lett figyelmes egy igen nagy halra. A feederes etetésünk felett a polár szemüveggel látta, hogy egy nagy szürke csík halad el, olyan tolóhullámokkal, mintha csónak csinálná. Csabi izgatottan mesélte, hogy nem tudja olyan nagyra kitárni a kezeit, mint amekkora a harcsa volt. Ekkor keseredtem el egy kicsit, hogy a harcsa éjjel belakmározott a feederes etetésünkön. Sajnos igazam volt. Visszaesett a kapások száma a nap folyamán. Estére visszatettük a botokat és vártuk az újabb halakat.
Éjfél körül igen határozott kapás volt a Scopexes etetésen. Elkezdtem kitekerni, elöször azt hittem, hogy nincs meg, majd láttam, hogy kitör a hal balra. A botnak köszönhetően álmomban sem gondoltam volna, hogy mit akasztottam. Gondoltam egy újabb ponty. Néhány perc elteltével a stégnél volt már a hal, Csabi a csónakban a merítővel, a hal pedig a merítő előtt mutatta meg először magát, egy hatalmas csapással kitört a meder felé. Vagy 30 méter zsinórt lehúzott, a fék visított, Csabi pedig kérdezte, hogy lazítottam-e a féken. Mondtam, hogy nem, és ekkor hibáztan egy nagyon nagyot. Nem hagytam, hogy ott kint kifáradjon. Csabi szerint bő 10-es amur volt, de ebből is látszik, hogy tapasztalatlan vagyok békés halak terén. Ráfogtam a dobra, visszahoztam a stéghez. Bement a csónak alá, kiszedtem. Bement a stég alá, visszahoztam. Bement a vizibicikli alá is, és ekkor elszakadt az előke. A kb 22 centis előke félhosszon. 🙁 Egyrészről bánom, hogy nem sikerült lefényképezni, valamint, hogy nem a Csabi ment amikor kapás volt, másrészt viszont nem annyira. Találkozom én még azzal a hallal szerintem… 🙂

Az éjszaka többi részében reménykedtem, hogy lesz még hasonló kapás, és sikerül valamelyikünknek kifognia, de sajnos a harcsák győztek. A partszél közeli, valamint a benti etetéseken is elég nagy intenzitással durrogtak, forgolódtak, és kapás reggel 7-ig nem volt.

Az etetőanyagok a pontyok és az amurok mellett a kisebb, illetve nagyobb kárászokat és dévéreket is bevonzották, viszont a bojlikat nem rágták meg a törpék, tehát elég jól szelektáltak.

Összegezve ezt a három éjszakát, Csabival megbeszéltük, hogy a mi jól bevált etetéseinket most igencsak lealázták a Pitbull Baits termékek, sokkal nagyobb halakat vonzottak be, és sokkal többet. A túráink folyamán csak ajánlani tudom ezután ezeket a termékeket a vendégeinknek, sőt a tiszaugi horgászoknak is, akik ott horgásznak. Elég bizonyíték az, hogy a horgászatunk végén Gyula elismerően mosolygott, és örömmel hallotta, hogy mi megtaláltuk az amurokat, hiszen az elmúlt egy hónapban senkinél nem került horogra egy sem a tudomása szerint. 🙂

Ha lehetőségünk adódik még rá, egy tesztet jövő hónapban is csinálnánk ezekkel a termékekkel Tiszaugon. 🙂 A szeptemberi amurok nyomában a Világok harca visszavágójában. Jelenlegi állás kettőnk közt döntetlen, bár a legnagyobb hal a Csabié, az egyetlen amur pedig az enyém :D.
Etetőanyagok és csalik közt pedig: hagyományos etetésünk 1 szakítás, és egy 4,7-es tükrös, PitBull 2 amurszakítás, 1 3,3-as amur, 4 ponty 2,5 és 5,4 kiló között.

Az eredeti cikk itt olvasható: http://pikeoutdoor.bplaced.net/index.php/blog/127-vilagok-harca-i-resz