Hejj Horgászok-horgászok

Hosszasan tanakodtam, hogy bele fogjak-e ebbe az írásba. Még szeptemberben voltam kint utoljára Tiszaugon. De most nem is erről szeretnék írni nektek, hanem rólunk, horgászokról, jó ideje érlelődött bennem ez a dolog, úgy gondoltam kiírom magamból. Mielőtt azonban elolvasnátok szeretném leszögezni, hogy ez saját véleményem, senkit se szeretnék megbántani illetve a lelki világába gázolni.

Már olvashattatok róla, hogy nem 2011-ben kezdtem horgászni Tiszaugon. 15 évvel ezelőtt leülve egy spiccbottal lehetett fogni kárászokat, pontyokat, keszegeket és persze törpéket. Én ugye úgy nőttem fel hogy az volt számomra a siker hogy számolhattam mennyi törpeharcsát fogok ki egy horgászat idején, illetve ennek újbóli megdöntése volt a cél. De visszatérve a spiccbotra, kereszttestvéreimmel, minimális etetés után nagyon szép halakat fogtunk. Mikor meguntam a törpeharcsák fogásást, kereszttestvéremet és keresztapámat kezdtem el követni a nádi pontyozásba évekig nem merészkedtem egyedül a vízre, csak velük ültem a helyet vártam a kapást, elején még bedobni se tudtam szerelést, ma meg már ott tartok, hogy magam alakítom ki az etetést, magam főzőm a kukoricát és mindent egyedül csinálok, saját hibáimból tanulva.

Adódik a kérdés ezeket miért írtam le? Körülbelül 15 év alatti Tiszaugi horgászataim során megtapasztaltam egy s mást. Sikerült akkor is horgásznom a vízen, amikor nem volt ilyen ismert, amikor alig horgászott valaki, aztán jöttek azok az évek mikor mindenki tóparti házat akart magának, mint egy szimbólum. Egyre több lett a stég, egyre több a horgász, egyre kevesebb a hal, halőrzés évekkel ezelőtt se volt megoldva, így oda jutottunk, hogy a nádfalba kezdtek kinőni a stégek mindenhol tönkretéve a jó helyeket. Emlékszem volt olyan horgászat akkoriban mikor 3 napig ültünk a helyen és egy darab kárászt sikerült kettőnknek fogni. Mióta megtörtént a tulajdonos váltás és Király és társai átvették a vizet, újra feléledt, ami megint az előző szituációhoz vezetett, a nád fal, ami megvolt egyik horgászatkor a következő horgászat idejére stéggé változott, a hínár foltokat kiszedték, mert partról nem tudnak horgászni és még sorolhatom. Utolsó horgászatomkor pedig olyannal szembesültem, mint még soha Tiszaugon. Elment a kedvem a horgászattól. Miért? A horgászoktól, vagyis a horgászmoráltól. Jó ideje megfigyeltem egy „társaságot, stéget” akik mintha arra várnának, hogy kimenjek horgászni. Idén nem egyszer elő fordult, hogy a stégre állva figyelték 2-3an mit csinálok. Ezzel nincs is gondom, de ami utána történt, etetésemre csónakáztak végig vizsgálták, mérték a vizet stb, akkor mikor én előtte 10 perccel kialakítottam a már évek óta meglévő helyem, tudom nincs foglalat hely, de akkor is…Ez nekik nem volt elég, volt mikor méterekre közelítették meg a csónakom, és azt nézték mi van benne, mivel horgászok, hova horgászok. És ezt megismételve többször is akár egy horgászat alatt. Egyszer akasztottam egy pontyot, mondanom se kell mi történt, odaálltak mellém a fárasztás útvonalába és néztek. Köszönés elmaradásáról ne is beszéljek. Utolsó horgászatomkor pedig ezt sikerült tetézni. Mivel az említett helyemen, a víz alig volt 30-40centi így a szomszéd horgász tanácsára egy másik mélyebb helyet próbáltam, amit Ő is rendszeresen horgászik, de mivel régóta ismerjük egymást, sőt egész családom, illetve mivel Ő kint lakik készségesen átengedte nekem. Igen ám csakhogy mikor vízre szálltam láttam, hogy „stéges barátaim” kint vannak, nekik se kellett sok kisgyerekkel be a csónakba és szó szerint végig nézték mit csinálok, hova etetek. Erre már nem tudok mit mondani, csak keserűség van bennem. De ezt sikerült tetézni, szombaton este mintha kirajzottak volna az emberek minden lehetséges helyre húzták a szerelést és etették a 10+kg kukoricát, aztán vártak. Voltak olyanok, akik egymással veszekedtek kié a hely, egymáson keresztül húzva horgásztak. Ilyet még életemben nem tapasztaltam Tiszaugon. A „kölcsön” kapott hely mellé is kijöttek egy stégre, mondanom se kell a stégről 5-6 méterre lévő sásba félkilós etetővel megpakolt fenekezővel horgászott, 4!!! Bottal, egyedül. Míg ott voltam sikerült fognia egy kis törpét, ugye nem kell részleteznem hol kötőtt ki szerencsétlen kis hal. A másik eset, ami kiverte a biztosítékot mikor egy másik horgász egy 30 centis pontyot, mint a véres kard úgy hordott végig megmutatva azt a szomszédoknak.

Sajnos egyre több ilyen „eseményre” lehet majd figyelni. Személy szerint örülök, hogy végre valakik megpróbálják felvirágoztatni a holtágat, de sajnos ennek megvannak a hátulütői is, amit a húshorgászok és nem tudok mást mondani a rabsicok jelentenek. Illetve meg lehet figyelni a horgász morál változását. Ha nem velem történnek, meg ezek a dolgok el se hiszem! Sajnos eljutottam oda, hogy Tiszaug kezdi elveszíteni a természetes, és a holtág nyújtotta varázsát. Szeretnék még sokáig a nádban ülve horgászni, figyelni a fecskéket, a kis madarakat, éjszakánként a denevéreket, de ha így haladunk erre egyre rövidebb ideig lesz lehetőségem.

Hejjj Horgászok, legyünk horgászok és figyeljünk egymásra, a természetre, és ne a hal húsa legyen a cél, hanem a kikapcsolódás, a horgászat iránt meglévő szeretetünk!!! ÉS ne feledjük nem csak egyedül horgászunk a vízen!

Vélemény, hozzászólás?