Tavaszi horgászatok szeszélyessége.

Idén harmadszorra sikerült ellátogatnom Ugra. Első alkalommal ugyan még bőven a jég uralkodott a vízen, de már látszott hogy hamarosan engedni fog a tavasz közeledtének a vasmarkú kemény tél. Ilyen hosszas kihagyás után még peca nélkül is jó néhány órát a friss levegőn erőlködő, napfénybe sétálgatni a vízparton. A horgász gondolatai, az előző évek eseményein horgászélményein,  barátokkal itt eltöltött mulatságain jár, és óhatatlanul mosolyt csal az arcára. Terveket álmokat sző az elkövetkező remélhetőleg szép és élménydús horgászidényről. 2_0

Március 3-át követően a maradék jég el tűnésével 15-én éves engedély vásárlást követően néhány órás bemelegítő peca vette kezdetét. Nem készültem semmi különlegessel, hiszen abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán táplálkoznak már a halak, pláne a legsekélyebb részeken. Azért készítettem egy laza darás, apró magvas,  csemegekukoricás etetést,  csontival megtuningolva a parttól kb. 8-10 méterre az általam vélt „egykori” tökmező szélére. Mindezt match bottal igyekeztem meghorgászni,  valamint az etetéstől jóval távolabb fenekező készséggel eredményes lenni. Az első 20-25 perc még a fránya törpeharcsák érdeklődését sem váltotta ki a csonti csokorra. Aztán hamarjában mégis elmerült az úszó, bevágást követően a csekély ellenállás, valamint a heves remegő botvég sejtette, hogy nem kívánatos módon törpe uraság küzd a horgon. Így is lett. elso Ez a mozdulatsor még jó néhányszor megismétlődött mire az egyik úszómerülést követő bevágásnál megállt a könnyű kis bot a kezembe. A küzdelem nem volt nagy a kis 33 cm tükrös két kisebb kört követően a szakba landolt . Szegény annyira meg volt lepődve, hogy sem a horogszabadítás sem a fotózás alatt egyet sem rúgott. (lehet, hogy élvezte a víznél jóval melegebb levegőt). Azonban hamar visszakerült a majdhogynem jeges éltető elemébe. Végig gondolván nem is kellett sokat várni csupán másfél óra és megvan az év első hala. A nap további részében csupán a szűnni nem akaró törpe kapások „szórakoztattak”. Hamar eljött a délután ezért indultam haza.

hajnal A 15-i idénynyitó peca után szinte azonnal megfogalmazódott bennem egy újabb de immáron 2 naposra tervezett túra gondolata. Pál barátommal 24-25-én kerítettünk sort a pecára. Ő  ugyan még nem járt a mi csodálatos holtágunkon azonban nem jelentett túl nagy gondot befűtése, hiszen van egy „zsák” élménybeszámolóm,  valamint képem az itten pecákról. Gyakorlatilag rögtön igent mondott. A két nap alatt szerettünk volna nagy hangsúlyt fektetni a harcsázásra annak ellenére is hogy pár nappal Máthé Csabiék nem szolgáltak túl jó hírekkel ami őkelméket illeti. Továbbá fejfájást okozott a megfelelő csalihalak beszerzése mivel az már sajnos lassan köztudott hogy nagyon nehéz mostanság a csalinak valót megfogni. Végül Nyárlőrincen sikerült néhány életképes horog érett fehér halat beszereznünk. Érkezésünk kora hajnalra nap felkelte előttre tehető. Ekkor még szinte a levegő sem rezdült az évszaknak megfelelő kép fogadott bennünket. Ami viszont ez után következett az enyhén szólva sem volt kellemes. Már-már orkán erejű szél kezdett tombolni ami szinte a Balatonnál megszokott méretű hullámokra korbácsolta a vizet egy egy lökés alkalmával. Ez kb tönkre is tette az aznapi pecánkat. A hullámok miatt nem láttuk merre mozog túr a hal így gyakorlatilag a jószerencsénkbe bízva kezdtük az etetéseinket meghorgászni. Sajnos kevés sikerrel törpe törpe törpe.

Az éjszakát is a parton töltöttük ám mind hiába ugyan halottunk néhány tiszta harcsa rablást csalijaink épségben várták a hajnalt. Fáradtan fázósan és némiképp csüggedten vágtunk neki az újabb napnak. Barátom meg is jegyezte ez nem az amiről beszéltem és hogy nem szerelmesedett bele a vízbe, erre csak lesütött szemmel és elismerően bólogattam. Viszont a nap első sugarai némiképp meleget és ami még ennél is fontosabb sima vízfelületet  hoztak nekünk.

A most látott halmozgások alapján hamar rájöttem nem a legjobb helyen kerestük a halakat. Hamarjában új etetést csináltunk és új reményekkel  vártuk a kapást ami néhány órán belül meg is érkezett a balos botomra amit barátom erőteljes bevágása követett mindezek ellenére néhány másodpercen belül megkönnyebbült szereléket tekert ki. Ez tovább rombolta amúgy is megtépázott  önbecsülésünket. Az egyetlen pozitívum, hogy végre jó helyen keresgélünk. Néhány óra elteltével az időjárás kezdte ismét barátságtalan arcát mutatni, így hát hamar a pakolás mellett tettük le a voksunkat. spanyol Javában pakolásztunk mikor a korábbi helyről újabb kapás érkezett igen látványosan a bot úgy indult a vízbe mintha muszáj lenne. Pali kapta el a nyél végét és mire felállt és kiegyenesedett a bottal már nyomta is át a kezembe a botot. E rövidke koncentráció hiány elég is volt neki hogy a másik szereléket is maga köré tekerje ami viszont gyönyörűen le volt akadva így a ponty fél úton a víz tetején próbált szabadulni. Míg nem sikerült felszakítani és szák fölé terelni a ha méretre nem is mintázatát tekintve igencsak szép „spanyol” pontyot. Fotózás után mehetett vissza lakhelyére, hiszen egy ilyen gyönyörű példánynak a hamarosan ívó halak közt a helye. Ezután a hazaút következett ami vegyes érzelmekkel volt teli. De hiszen a tavaszi peca ilyen kiszámíthatatlan spanyol1

lehet nagyon eredményes és olykor-olykor szerényebb is mint ez a mostani ám ez a gyönyörűség kárpótol minden szeles percért.

Ja és hamarosan újra támadunk:-)

hozzászólás 2

Dexter

Már tegnap is nagyot gyönyörködtem ebben a szép pontyba, gyönyörű halacska, reméljük szépen meg is fog nőni! azok a pikkelyek 🙂 én még nem láttam ilyet, a farkánál, olyan mintha tőponty lenne! 🙂 Ez ilyen tőponty, tükör ponty összeívás?

Vélemény, hozzászólás?